2016. július 1., péntek

Antidepresszánst


Ezt egy SMA-betegtől kaptam és most megosztom veletek, ebből is lehet tanulni vagy próbálkozni.

42 éves Nő. vagyok

Kettő éves koromban állapítottak meg, hogy izomsorvadásom van.
11 évesen kerültem tolószékbe, azóta gyakorlatilag mindenben segítségre szorulok.
Egy tapasztalatomat szeretnem megosztani, hátha ezzel másoknak is segítségére lehetek.
Tinédzser koromban kezdődött a pokoljárásom.
Gyakori és megmagyarázhatatlan eredetű rosszulléteim voltak, remegés, verítékezés, ájulásszerű érzések, szapora szívverés,
iszonyú gyengeség es nyelési nehézségek stb...stb...23 évesen 26 kg voltam, csont és bór.
Az orvosok tanácstalanul csak annyit mondtak, hogy mindez az alapbetegségemmel van összefüggésben.
Sokszor feküdtem kórházban, de azon túl, hogy minden kivizsgálás eredménye negatív volt
és hogy egy pszichológus megállapította a szorongásomat, nem történt érdemben semmi.
Majd évek múlva végre egy neurológusnak majd egy pszichiáternek köszönhetően elkezdtem antidepresszánst kapni.
Egy hét sem telt el es a rosszulléteket mintha elvágták volna,
majd a fizikai es természetesen a lelki állapotom is szép lassan javulásnak indult.
Kb. 18 éve szedek antidepresszánst, időnként más-más hatóanyagra váltva, ha a hatása alábbhagyna,
es bátran merem állítani, hogy ezek nélkül a gyógyszerek nélkül mar nem volnék életben.
Mintegy mellékhatásként az alapbetegségemet is pozitívan befolyásolja, különösen az erőnlétemet, nyelési nehézségeim megszűntek.
Nem sokkal ezután beiratkoztam egy gimnáziumba, majd sikeresen leérettségiztem.
Azóta gyerekekkel foglalkozom, matematikából korrepetálom őket.
Köszönöm, hogy megoszthattam Önnel es betegtársaimmal tapasztalataimat.

Remélem, hogy ezzel hozzá járulhattam valamelyest ahhoz, hogy az sma-betegség tüneteit és a depresszió, ill. szorongásos betegségek tüneteit differenciáltabban kezeljek, mint az orvosok,, mint pedig a betegek maguk is jól meg tudjak különböztetni őket egymástól, hogy ez a ma már jól orvosolható betegség ne okozzon szükségtelenül senkinek további szenvedést.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése