2016. július 16., szombat

SMN-fehérje.



Egy tanulmány magyarázata, hogyan okozhat egy protein hiánya gerinc eredetű izomsorvadást

2016, Július 11.

Egy kutatás, amely felfedi mi történik SMA-nal és feltételezi, hogy ugyanazon genetikai-károsodás gyengébb változata megvédhet a fertőzés ellen. Ez képes megmagyarázni, hogy az SMA miért viszonylag elterjedt betegség.

A tudósok és orvosok tudják, hogy a pusztító gerincizom-sorvadás (SMA) az SMN1 gén mindkét másolatának hibájából eredezik, ami a survival motor neuron (SMN) protein hiányhoz vezet. Nem tudják azonban, hogy az SMN protein-hiány miért okozza a gerincidegek elsorvadását, ami az izom-gyengeségért felelős a páciensekben. Az új kutatás felveti egy fontos sejtműködés defektjét , mint az SMA okát, mely irány mutathat a jövőbeli prevenciónak.
A kísérlet egy meglepő csavarral is szolgált: ugyanazon defekt enyhébb változata védelmet nyújthat a betegség hordozóinak, akiknél a csak a gén egyik másolata vesztette el (helyes) működését.
„Az SMA a leggyakoribb oka a gyermek-halálozásoknak az USA-ban és nincs hatásos kúra vagy kezelés rá” –mondja Anna Hart, a Brown egyetem idegtudós szakembere. A betegség tízezerből egy gyermeket érint a kaukázusi populációból: náluk mindkét SMN1 gén másolat defektes. Azonban körülbelül a negyvenből egy embernél a gén károsult és működőképes változata is megtalálható egyszerre.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent Hart és tsa.-i  kutatása bejelentette, hogy az SMN proteinek csökkent szintje megakadályozza az „endocitozis” folyamatát, melyet a sejtek általános esetben használnak, hogy újra felhasználjanak és elosszanak proteineket és membránokat. Az endocytozis különösen fontos az idegsejteknél (neuronok), mert nekik szinte azonnal kell kiadniuk neurotranszmittereket (ingerületátvívőanyag), hogy kommunikáljanak egymással és az izmokkal a köztük lévő kapcsolaton (szinapszison) keresztül- mondja Hart.
E nélkül a különleges neurotranszmitter újrahasznosítás és endocisztózis nélkül, a szinaptikus hólyagos (? visecles) nem elég gyorsan hasznosulnak újra, hogy fel tudjak venni a ritmust az ideg és izmok sejtműködésével” –mondja Hart.
Az endocisztózis-folyamatatát, ugyan, a fertőző vírusok és baktériumok is kihasználják. Tehát, ha ez a folyamat gyengítve van a „tulajdonosokban”, akiknél ez csak mérsékelten sérült, ez megnehezíti a kórokozók működését is.
A tanulmány legtöbb kísérletét C. elegans bélférgen végezték, ami tartalmaz SMN-gén-t és mozgatóneuronokat –amik izomhoz kapcsolódnak-, ami nagyon hasonló az emberiehez, ezért értékes modellekké téve őket a betegség tanulmányozásában. A hibás gén-másolattal rendelkező férgeknél a kutatásban csökken endocisztozis jelét és gyenge szinapszis-strukturát fedeztek fel a normális génnel rendelkező férgekhez képest.
Az eredményeink azt sugallják, hogy az SMN hiány megzavarja az általános és a neuronokra vonatkozó endocisztózist egyaránt.

A fertőzés hatása
Az infekció-tesztet emberi sejtekben próbálták ki, beleértve SMA páciensektől vett sejteket. Ezután a kutatók a JC poliomavirust használták, ami megtalálható emberekben, de betegséget csak a legyengült immunrendszereknél okoz. Megfigyelték, hogy a vírus nehezen fertőzött meg csökkent SMN szintű sejteket.
Habár a tanulmány bemutatja, hogy a csökkentett SMN megakadályozza az endocisztózist, nem mondja meg miért. Hart azt mondja, hogy munkájának következő lépése, hogy legyőzze az SMA-t.
Jelenleg, a tanulmány nem bizonyítja, hogy az SMN jelenléte visszaveszi egy személy hajlandóságát, hogy megbetegjenek a fertőzésből. Ehhez további munkára lenne szükség epidemiologisuok és fertőzi betegség specialisták bevonásával.

Korábban erre senki nem gondolt” –mondta Hart. Itt van számunka sok bevezető eredmény, ami bizonyíthatja, hogy ez az új ötlet valóságos. A fertőző genetikai betegségek világában, reméljük, hogy az SMN felkerült a radarra.
Az eredmények megmagyarázhatnák, hogy habár az SMA egy pusztító betegség, a hordozók relatíve gyakoriak maradnak.. Ez jelenthet valamit az evolúciós nézőpontból.
„Lehetséges, hogy az SMA egyébként elterjedt, de a hordozók védve vannak a fertőzéstől” –mondja. „ Hogyha a hordózok túlélési és szaporodási esélyei jobbak, akkor az evolúciós nyomás előnyben részesítheti őket hosszú távon, ahogy láttuk a sickel cell anemianak és a maláriafertőzésnél.”



2016. július 1., péntek

Antidepresszánst


Ezt egy SMA-betegtől kaptam és most megosztom veletek, ebből is lehet tanulni vagy próbálkozni.

42 éves Nő. vagyok

Kettő éves koromban állapítottak meg, hogy izomsorvadásom van.
11 évesen kerültem tolószékbe, azóta gyakorlatilag mindenben segítségre szorulok.
Egy tapasztalatomat szeretnem megosztani, hátha ezzel másoknak is segítségére lehetek.
Tinédzser koromban kezdődött a pokoljárásom.
Gyakori és megmagyarázhatatlan eredetű rosszulléteim voltak, remegés, verítékezés, ájulásszerű érzések, szapora szívverés,
iszonyú gyengeség es nyelési nehézségek stb...stb...23 évesen 26 kg voltam, csont és bór.
Az orvosok tanácstalanul csak annyit mondtak, hogy mindez az alapbetegségemmel van összefüggésben.
Sokszor feküdtem kórházban, de azon túl, hogy minden kivizsgálás eredménye negatív volt
és hogy egy pszichológus megállapította a szorongásomat, nem történt érdemben semmi.
Majd évek múlva végre egy neurológusnak majd egy pszichiáternek köszönhetően elkezdtem antidepresszánst kapni.
Egy hét sem telt el es a rosszulléteket mintha elvágták volna,
majd a fizikai es természetesen a lelki állapotom is szép lassan javulásnak indult.
Kb. 18 éve szedek antidepresszánst, időnként más-más hatóanyagra váltva, ha a hatása alábbhagyna,
es bátran merem állítani, hogy ezek nélkül a gyógyszerek nélkül mar nem volnék életben.
Mintegy mellékhatásként az alapbetegségemet is pozitívan befolyásolja, különösen az erőnlétemet, nyelési nehézségeim megszűntek.
Nem sokkal ezután beiratkoztam egy gimnáziumba, majd sikeresen leérettségiztem.
Azóta gyerekekkel foglalkozom, matematikából korrepetálom őket.
Köszönöm, hogy megoszthattam Önnel es betegtársaimmal tapasztalataimat.

Remélem, hogy ezzel hozzá járulhattam valamelyest ahhoz, hogy az sma-betegség tüneteit és a depresszió, ill. szorongásos betegségek tüneteit differenciáltabban kezeljek, mint az orvosok,, mint pedig a betegek maguk is jól meg tudjak különböztetni őket egymástól, hogy ez a ma már jól orvosolható betegség ne okozzon szükségtelenül senkinek további szenvedést.